I believe in Michael Jackson.
Szeretem őt, úgy ahogy még senkit idáig, és ahogy senki mást nem fogok ezután.

Becsülöm. Tisztelem. Szeretem. HISZEK BENNE.
Michael Jackson tipikusan az az ember, akire azt mondjuk: megtörhetetlen. Ezernyi és még százezernyi késszúrást kapott a hátába mind a médiától, mind a közeli hozzátartozóitól. És ő mégis talpra állt. Mert megtörhetetlen. Olyan erő és varázslat lakozik ebben az emberben, ami hegyeket lenne képes megmozgatni, ami egy új, jobb világot teremthetne a mostani pénz és hatalom központú maszlag helyére.
Kérdezem én: Miért kell egy ilyen embert a földbetiporni? Miért kell a benne lakozó varázslatot álszent hazugságokkal, megalázó sztorikkal elfolytani? Michael egy angyal, akinek a média törte le a szárnyait.
Sokan kérdezik tőlem hogy mit látok ebben az emberben? Mi teszi vonzóvá számomra? Mit szeretek benne?
Először is, tagadhatatlanul egy kiváló előadó, és a maga módján egy megnemértett zseni. Egy géniusz, akihez fogható nem sok létezik ezen a világon és váltig állítom hogy másikban sem.
De ezen - a kétségtelenül elhanyagolhatatlan - tényen kívül is megannyi olyan dolog van, ami Michaelt különlegessé teszi.
Egyik ilyen dolog a félénkségének, mosolyának és érzékenységének bűvös hármasa, ami örökké tartja bennem hitet, hogy Michael Jackson egy örök gyermek, ami egyszerre teszi a szemembe hihetetlenül vonzóvá és törékennyé. Jóllehet, idén töltötte be az 50et, mégsem tudok másképp rá gondolni, csak mint egy imádnivaló gyermekre.
Neverland is mind csak ezt bizonyítja. Ő felépítette magának annakidején a saját kis világát ott, Neverland kapui mögött. Ahol minden csillog-villog, ahol minden szépnek jónak látszik, ahová nem érhet el a felnőtt élet rideg valósága. Bezárkózott oda, gyerekek társaságába, az egyetlen olyan korosztály, aki átérzi a fájdalmát, de a mesevilágát rombadöntötték, egy életre megfosztották a tróntól, a csillogástól, a vidámságtól. Kést szúrtak a hátába és örökre lakatot tettek Neverland kapuira, mindössze azzal hogy megvádolták azzal hogy molesztálta azokat akikért élt egészen idáig, akikért küzdött. Hogy szexuálisan zaklatott gyerekeket.
A per természetesen abszurdum. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint a média által jól titkolt tények az adakozásról, a megsegítésekről. Michael fél életét azzal töltötte, hogy beteg gyermekeket, rászorulókat, és kórházakat támogatott. Ezt persze kevesen tudják róla, hiszen a mai világban ha valaki pedofil, vagy egy hullához hasonlatos sokkal érdekesebb tulajdonság. Az senkit sem érdekel, hogy hány életet mentett meg, hány beteg gyermek napjait tette szebbé. Hiszen ő az aki legjobban tudja milyen szenvedő gyereknek lenni. Ő az. Amióta csak betöltötte 18. életévét.
Hát ezért szeretem őt, és ezért hiszem hogy ennek a világnak a gonoszsága, elfolytó közönye nem képes megölni azt a csodát ami Michael Jackson maga. Hiszem továbbá, hogy talán most sikerült a sajtónak elcsöndesítenie ezt a kitűnő jelenséget, de a benne rejlő varázslat folyamatosan köztünk él, ha nem is olyan intenzíven mint annak idején, mindenkinél jelen van. Mitől lenne szép a világ, ha nem ettől?
És én ki fogok tartani Michael Jackson mellett, életem utolsó pillanatáig támogatni fogom, mert sohasem volt még egy ilyen ember és nem is lesz! Akárhány műsztárt és hullócsillagot emelhetnek a hírességek közé, egyik sem lesz képes olyasmire mint Michael... ő a szívének egy darabját hagyja minden dalában, a szeretetét adja az embereknek, amit legtöbben nem becsülnek meg. És bár a média hazugságai elködösítik a látásunkat, ha jobban kinyitjuk a szemünket, egyértelműen látszik, hogy Michael egy Angyal.
Szeretlek Michael Joseph Jackson!