::3.rész:: New York 20:45
- Mi volt ez? - kérdezte Taylor ijedten Stev mögé bújva
- Anya hangja volt nem? - kérdezte Stev
- Szerintem is, menjünk le – indultam el
- Én megyek elől – lépett elém Stev és elindult lefelé a lépcsőn – Anya? - értünk le
- Ella, azt...azt hiszem téged keresnek.. - mondta anyám sokkos állapotban
- Kicsoda? - léptem ki Stev háta mögül
- Ezt nem hiszem el, Michael Jackson az én házamban... - lélegzett mélyeket
- Hogy ki? - léptem ki a nappaliba
- Elnézést a késői zavarásért, nem akartam édesanyádat megijeszteni – mondta bűnbánó arccal Michael
- Anya nyugodj le kérlek – fogtam meg a kezét – nehogy itt szívrohamot kapj – néztem rá mérgesen
- Jöjjön beljebb – mondta anyám már valamivel nyugodtabb hangon – kér valamit inni? Vagy valami mást?
- Nem kérek semmit köszönöm, inkább üljön le mert elég sápadtan néz ki – mosolyodott el
- Gyere anya – fogta meg Stev anya kezét majd elültette
- Honnan tudja, hogy hol lakom? - kérdeztem Michaelre nézve
- John megjegyezte mikor megadtad az adataidat a kórházban – mondta kedvesen – hogy vagy?
- Azért jött ide, hogy megkérdezze jól vagyok-e? - kérdeztem vissza meghökkenve
- Öm...igen, azt hiszem – vágott értetlen arcot
- Hát... jól vagyok, köszönöm, hogy így aggódott de felesleges. Meg amúgy is, most utálnia kéne
amiért magának mentem
- Utálni? - nézett rám meglepődve majd nevetni kezdett
- Mi ilyen vicces?
- Nem utállak, véletlen volt.
- Értem...
- De nekem mennem kell, még egyszer bocsánat a késői zavarásért – hajolt meg kicsit – Jó éjszakát –
mondta mosolyogva majd kilépett az ajtón
- Hova tűnt? - jelent meg mögöttem anya
- Elment – fordultam vele szembe
- Ó, kár. Pedig szerettem volna egy aláírást. - sóhajtott
- Ezt el sem fogják hinni a munkahelyemen
- Anya, ezt senkinek se mond el, rendben? Nem szeretném ha egész New York ezen csámcsogna.
- Rendben, de téged egyáltalán nem rázott meg, hogy itt volt
- Azért nem mert nem ismerem. De szerintem olyan mint a többi ember, annyiban különbözik, hogy jó
mozgása van és hangja, ennyi. - indultam el felfelé.
Dehogyis nem hatott rám, ez a férfi, a kisugárzása, az arca, a haja, az illata, istenem az az illat! - amint rájöttem miken gondolkozom enyhén pofonvágtam magam majd lefeküdtem az ágyba és próbáltam elaludni. De nem igazán ment, a kezem ismét sajogni kezdett és az agyam is állandóan tekert. Itt volt...eljött csak azért mert kíváncsi volt hogy vagyok...
::New York – július.4. 06:00
Hihetetlen, de sikerült időben felkelnem. Megmosakodtam, felöltöztem és lementem reggelizni, anya már a konyhában fontoskodott.
- Jó reggelt anya – ültem le az asztalhoz
- Jó reggelt – nézett rám döbbenten – hát te? Hogy-hogy sikerült felkellned?
- Nem aludtam valami jól az éjjel
- Fájt a kezed? - ült le velem szembe
- Igen – bólintottam
- Csinálok neked reggelit – puszilta meg a homlokom majd elkezdett reggelit csinálni
- Köszi – dőltem az asztalra
- Tegnap nagyon megdöbbentem – mondta
- Mikor Michael beállított?
- Nem minden nap állítbe egy pop király a házunkba, ennyire érdekli mi van veled?
- Csak azért mert nagyon elestem. Semmi több és ne kezdj neki a fantáziálásnak
- De most miért nem? Mi van ha tetszel neki? - kérdezte halál komolyan mire én nevetni kezdtem
- Minden lehetséges, különben nem érdeklődne felőlled
- Anya, hagyd már abba kérlek - néztem rá komolyan - ez nevetséges, és létszi ne hozd fel őt többet
- Bocsánat - tette elém a tányért
- Nem akartalak megbántani csak... - néztem rá
- Nem bántottál meg - mosolyodott el - Taylor ma nem megy iskolába - tett elém egy bögre kávét is
- Köszönöm, és miért nem? - kérdeztem miközben elkezdtem enni
- Éjjel átjött, hogy ngyon rosszul van. Láza volt, adtam neki lázcsillapítót és visszafektettem.
Ma elviszem Dr. Serieshez
- Rendben,bekapcsolom a TV-t - mondtam majd besétáltam a nappaliba és bekapcsoltam, és ki ment a TVben?
na ki? Persze, hogy Michael...gyorsan elkapcsoltam és inkább hallgattuk a hírdót, de egy idő után ott is róla volt szó
- Ezt nem hiszem el! - mondtam morogva - már soha nem hagy békén?
- Most mi bajod vele Ella? - kérdezte anya értetlenül
- Semmi.. - motyogtam majd vissza ültem enni
Az iskolába beérve Roxann rohant le, megkérdezte hogy vagyok, mit mondott a Doktor meg, hogy tudom-e ki volt az akinek neki mentem? Kezdett a hócipőm tele lenni Michaelel...de nem mondtam Roxann-nak mert megsértődött volna. Matematikán dolgozatot írtunk, szerencsére átnéztem tegnap este szóval nem volt nehéz, annyira. Bár nem igazán tudtam koncentrállni, mivel állandón Michael járt a fejelmben, amiért mérges is voltam magamra.
- Van kedved eljönni ma fagyizni? - kérdezte meg Roxann haza felé menet
- Van - bólintottam, és beis fordultunk az egyik utcában ahol a fagyizó állt. Ki kértük a 2-2 fagyinkat és leültünk az egyik padhoz beszélgetni
- Mi volt a kórház után? - kérdezte meg hírtelen
- Roxann, hagyjuk már ezt a Michael ügyet mert már elegem van belőle, nem elég, hogy tegnp este csk úgy beállított ma reggel a TV-ből is ő folyt, sőt... te is róla beszéltél - mondtam ingerülten
- Állj-állj, tekerjük csak vissza, volt nálatok? Elment hozzád? - kérdezte ledöbbenve
- Igen, érdeklődött, hogy vagyok
- Hűha, tök jó
- Marhára, remélem többször nem látom...mármint szemtől szembe. - sóhajtottam fel
- Szerintem tök klassz ha egy sztár így érdeklődik rólad.
- Inkább hagyjuk jó, menjünk - álltam fel, megvártam és elindultunk haza
::4.rész:: 1987.július 16. 08:17
Kipihenten keltem fel, jó volt, hogy végre nyári szünet volt. A bizonyítványom jól sikerült, aminek any nagyon örült.
Kimásztam az ágyból és elhúztam a függönyöket, gyönyörűen sütött a nap. El is döntöttem, hogy ma kimegyek a parkba olvasni. Lezuhanyoztam, felvettem egy laza kis szoknyát egy csinos pólóval, felvettem a fehér kis cipőmet, a hajam összekötöttem egy fehér szalaggal és lementem reggelizni. Még mindenki aludt, anya hajnalban ért haza a kórházból(ápolónő). Megettem egy szendvicset ittam hozzá friss narancslevet majd fogtam a könyvem írtam egy kis üzenetet, hogy hova megyek majd elindultam a parkba.
Oda érve leültem egy padra és olvasni kezdtem, rengeteg gyerek játszott, fogócskáztak, labdáztak vagy éppen a kutyával játszottak.
Meleg idő volt, nem is értem, hogy bírják kint a tűző napon. Elszaladt előttem két fiatalabb lány, rájuk néztem, nagyon izgatottak lettek, majd észre vettem egy kisebb tömeget az egyik Hotel bejáratánál. Mivel nagyon kíváncsi természet vagyok, felálltam és én is oda mentem, pipiskedni kezdtem, hogy lássak valamit, de nem sokat láttam a sok sikítozó lány miatt.Aztán meghallottam a tömeg okának nevét. Michael Jackson. Lassan két hete nem találkoztam vele, hála az égnek, de a TV-ben állandóan néztem. Éreztem, hogy hátulról tolnak előre, próbáltam ellenkezni de nem ment, aztán egyszer csak ott álltam előtte, először nem nézett fel rám de mikor észre vette, hogy nincs nálam papír amire dedikálhatna felnézett, nem tudom, hogy azért mosolyodott-e el mert felismert vagy mert csak kedveskedni akart, de meg mondom őszintén nagyon is érdekelt. Kiverekedtem magam a tömegből és vissza mentem olvasni. Kis idő múlva éreztem, hogy leül mellém valaki, felnéztem és azt hittem szívrohamot kapok úgy megijedtem. Egy sötét alak ült le mellém, fekete kalap, szemüveg, fekete ruha. Értetlenül néztem rá, egyszer csak rám nézett, mire ijedten rándultam meg. Majd elmosolodott.
- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni - szólalt meg mosolyogva majd levette a napszemüvegét és Michael arcát ismertem fel.
- Öm...semmi baj - nyögtem ki
- Láttalak - mondta
- Igen, gondoltam. Hírtelen előre nyomtak, pedig csak kíváncsi voltam.
- Mire? - kérdezte kedvesen
- Hog kit ugrálnak annyira körbe - lapoztam a könyvembe
- Mit olvasol? - kérdezte kedvesen és kicsit elfordította a fejét, hogy eltudja olvasni a címet - Halhatatlan Szerelem? - nézett rám
- Ismered? - kérdeztem
- A húgom szereti - mondta mosolyogva
- Van testvéred? - kérdeztem kíváncsian
- Igen, kilencen vagyunk
- kilencen?! - kérdeztem vissza döbbenten
- Igen - mondta nevetve az arcom látván - én a hetedikként jöttem a világra
- Akkor jó nagy családod van
- Igen, sajnos nem sokat tudunk együtt lenni - mondta nagyot sóhajtva majd maga elé nézett
-Miért nem? - kérdeztem, majd becsuktam a könyvet
- Tudod, a szüleim is a zenei iparban dolgoznak én pedig folyamatosan a majd most megjelenő albumommal foglalatoskodom meg koncertek meg miegymás
- Nehéz lehet
- Én nagyon szeretem, imádom a rajongóimat, imádok énekelni, táncolni - nézett rám mosolyogva - ez az én életem
- Értem - néztem magam elé
- És te, mit szoktál csinálni? - kérdezte kíváncsian
- Inkább olvasok de jártam ének tanárhoz, tánc tanárhoz, szóvel ezek sem idegenek számomra, és jövő hónaptól beállok anya mellé a kórházba, mint ápolónő
- Ó, akkor majd gyakran fogok lesérüni - mondt vigyorogva
- Azért annyira ne tedd tönkre magad - mondtam kacagva
- Van kedved megenni egy sütit a Hotel éttermében? - kérdezte kedvesen
- Hát nem is tudom...
- Kérlek - mondta nagyon édes mosollyal az arcán
- Na jó - adtam be a derekam mosolyogva - nem félsz, hogy lebuksz? - mutattam a szemüvegre
- Nem - vette fel - ügyes vagyok rejtőzködésben - vigyorgott szemüveg mögül
- Oh értem - mondtam mosolyogva
- Na gyere - tette a kezét a derekamra és kezdett el tolni a Hotel felé
- Azért félsz, hogy lebuksz - néztem rá gúnyosan,mikor éreztem, hogy eléggé sietet.
- Téged féltelek - mondta halál komolyan
- Engem? Miért? - kérdeztem vissza
- Nem tudod milyenek a féltékeny rajongó lányok - engedett előre az ajtón
- Nem bántanának
- Mondod te - engedett előre az étterem ajtójánál
- Jó napot Mr. Jackson - biccentett egyet a főpincér
- Jó napot, egy két személyes asztalt szeretnénk - mondta
- Fáradjanak utánam kérem - mondta majd elindult, végig cikázott az asztalok között, sokan megnéztem, az arcukról lerít, hogy azon gondolkoznak vajon ki vagyok Michael Jackson mellett.
- Parancsoljanak - állt meg az egyik asztal mellett - remélem megfelel
- Tökéletes, köszönjük - biccentett egyet majd kihúzta nekem a széket
- Köszönöm - ültem le, majd ő is helyet foglalt.
- Parancsoljanak az étlapok - tette le elénk
- Köszönjük - mondta Michael majd elkezdte nézegetni, egyszerűen nem bírtam levenni róla a szemem. Az a rengeteg kedvesség ami belőle áradt...nem csoda, hogy ilyen sok lány szerelmes belé, udvarias, helyes és nagyon kedves.
- Mi az? - kérdezte meg mosolyogva
- Öm, semmi - ráztam meg a fejem majd én is a kínálatokat kezdtem nézni, éreztem, hogy mosolyogva figyel majd vissza fordul az étlaphoz. Miután feladtuk a rendelést beszélgetni kezdtünk.
- Akkor most te főiskolára jársz? - kérdezte
- Igen, most leszek másodéves - bólintottam
- És milyen eredményeid vannak?
- Én vagyok a második legjobb tanulnó az osztályban - mondtam mosolyogva
- Az tök jó, én nem voltam legjobb tanuló - tette a kezét a tarkójára vigyorogva, közben kihozták a sütiket
- Évet ismételtél?
- Azt soha, nem voltam a legjobb de nem buktam soha.
- Az a lényeg - kezdtem el enni a sütim
- Testvéreid, hogy vannak?
- Jól, az öcsém most táborban van, a bátyám pedig dolgozik
- Értem - bólintott - lenne kedvetek eljönni a birtokomra? Az öcsédnek biztos tetszene - mondta kedvesen
- Minek köszönhetem a meghívást? - néztem rá
- Baj? - kérdezte meglepődve
- Nem, dehogyis, csak kérdeztem, anyámat megkell kérdeznem
- Megkérdezem én
- Csak nehogy úgy járjunk mint múltkor - kezdtem el nevetni
- Igen, az érdekes volt - mondta kacagva
Rengeteget beszélgettünk, majd dél körül elköszöntem és elindultam haza, otthon anya dühös arcával találtam szembe magam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
